Így még soha nem fáradtunk el, avagy Erdélyben kirándultak a kompolti és a besenyőtelki diákok!

HAT-KP-1-2023_1-001005

Az első nap az utazással telt, hajnalban indultunk Kompoltról, majd a besenyőtelkieket vettük fel a buszra. A határ utáni első megállónk a Királyhágón, Erdély kapujában volt. A kalotaszegi Körösfő utunk következő állomása, ahol a kirakodóvásárban kalotaszegi hagyományos módon készült kézműves portékákat is kínáltak. Késő este értünk Gyergyószárhegyre, ahol finom vacsorával vártak bennünket. Második nap reggel friss sétával megnéztük a közeli tatárdombot, ahol a legenda szerint a gyergyóiak erőst elbántak a tatárokkal, mert megfogadták a javasasszony intelmeit. A reggeli séta után megtekintettük a Lázár kastélyt, ahol az Erdély aranykorát megteremtő nagy fejedelem, Bethlen Gábor nevelkedett. Nagyélményt jelentett bejárni a hajdan fénykorát csak részben idéző kastélyt. Innen Gyergyószentmiklósra utaztunk, ahol megnéztük az örmény templomot, majd sétát tettünk a városban, az egykori Gyergyószék központjában. A Piactér Erdély egyik legszebben parkosított kisvárosi főtere. Mai képe a 19-20. század fordulóján alakult ki, amikor emeletes épületeket húztak a helyi kézművesek kezdetleges házainak helyére. Innen egy nagy sétával, hegymászással jutottunk el a Gac-hegyen lévő emlékhelyre, melyet az 1944 szeptember 7-ének éjjelén a szovjet katonák által kegyetlen módon lemészárolt 179 székesfehérvári honvéd tiszteletére emeltek. Koszorúzást követően gyönyörködtünk a látképben és visszamentünk a buszhoz. Utunk Erdély egyik legnevezetesebb természeti látnivalójához, a több száz méteres sziklafalak közt kanyargó Békás-szorosba vezetett, ahol hosszú sétát tettünk. A szoros bejárata előtti, legendákkal övezett, hegyomlás által keletkezett Gyilkos-tó körül tettünk nagy sétát. Délután Gyergyószentmiklóson felkerestük Gáll Erzsébetet. Erzsébet 2002-től, mint kistermelő kezdte el a szörpök, lekvárok és kompótok készítését és eladását. A saját kertjében termett gyümölcseit dolgozta fel, fekete ribizliből, meggyből, málnából készítette termékeit. De mára már feldolgozott bodzát, szedret, vörös és fekete áfonyát, fenyőrügyet, fenyőtobozt is, érdekes volt a helyi hagyományokat is megismerni. Este fáradtan tértünk vissza a szállásunkra. Következő nap a túrázás jegyében telt. A tegnap szerzett izomlázat a Nagyhagymás egyik legszebb részére, az Egyeskő lábához tett túra tetézte. A hegyi jólevegő párosult a komoly fizikai erőnlétet kívánó mozgással, persze közben sok-sok beszélgetéssel. A kilátás minden fáradtságért kárpótolt.  A buszhoz visszatérve Erdély egykor egyik legpatinásabb, a Monarchia korában virágkorát élő fürdővárosába, Borszékre látogattunk. Nagy élmény, valóságos időutazás volt a gyönyörű parkokban, káprázatos, régi villák között sétát tenni, Székelyföld legészakibb, magyar többségű városában amelyre egy szomorú kettősség jellemző: az épületek között sétálva elképzeltük az egykori fürdőváros pompáját, majd levéve a nosztalgia szemüvegét elénk tárult a valóság: gyönyörű villák a pusztulás szélén állnak. Borszék számos borvízforrással is rendelkezik, ezek a különböző összetételű forrásvizek számos egészségügyi panaszra nyújtanak gyógyírt a természetes gyógymódok kedvelői számára, ezekből kóstoltunk és vittünk a buszra is palackban. Nagy élmény volt látni, ahogyan a földből csörgedezik az értékes ásványi anyagokat tartalmazó forrásvíz. Innen mentünk Magyaróra a szállásunkra. Marosvécsen találkoztunk Nagy Kemény Gézával, az erdélyi nemesi családok jeles képviselőjével, aki bemutatta az egyre inkább régi fényében tündöklő Kemény-várkastélyt. Ahogy a gyönyörű parkon, hatalmas fák alatt haladva a monumentális, helyenként 3 méter vastag falakkal rendelkező vár közelébe értünk, egyre inkább hatalmába kerített bennünket a kor szelleme. Láttuk az ősrégi földvár maradványait, közvetlenül Wass Albert síremlékének közelében. Itt helyezték ugyanis örök nyugalomra a nagy író hamvait. Egy másik, az erdélyi magyar szellemi életet a két világháború közti román időben szervező nagy hatású író, báró Kemény János is itt lelt örök nyugodalmat. Wass Albert sírjához közel láthattuk a Kemény család sírboltját. A marosvécsi kastélyban látta vendégül rendszeresen, a Helikon-találkozók alkalmával Erdély legnagyobb íróit, költőit a báró. Ennek állít emléket az 1935-ben felállított Helikon-asztal, melyet Kós Károly faragott. Innen Korondra, majd Szelykefürdőre mentünk, leróttuk tiszteletünket Orbán Balázs sírjánál és megtekintettük a Mini Erdély parkot is. Farkaslakán megálltunk Tamási Áron sírjánál és a Trianoni emlékműnél emlékeztünk a szégyenletes békediktátumra és annak következményeire. Késő este értünk vissza a szállásunkra. Kirándulásunk utolsó állomására késve indultunk, mégpedig Petőfi és Szendrey Júlia mézesheteinek helyszínére, Koltóra. Sok más, mindenki által ismert költemény mellett a Szeptember végén is itt született. Lelkes és szakértő helyi vezetés mellett tekintettük meg a Teleki-kastélyban berendezett múzeumot. A helyi muzeológus fiatalemberrel beszélgetve a kiállított tárgyak szinte megelevenedtek. A kastély parkjában sok fénykép készült a Petőfit és feleségét ábrázoló szobornál. Terveink szerint itt találkoztunk volna a koltói Petőfi Sándor Gimnázium diákjaival, de a megkésett utazás miatt csak a délutáni foglalkozásba tudtunk részben bekapcsolódni.

Hazafelé élményekkel tele, kedves emlékekkel a szívünkben szinte repült velünk hazafelé a busz és a határt átlépve úgy éreztük, hogy akár már holnap fordulnánk is vissza egy hasonló kirándulásra.

(Kép forrása: hatartalanul.hu)